Alapszabályok:
A lakkok és a lazúrfestékek feladata a szépítés és a védelem. Az optimális eredmény eléréséhez mind az esztétikára mind, pedig a tartósságra vonatkozóan az adott célnak megfelelő termékeket kell kiválasztanunk és a szükséges szerszámokat kell használnunk. Tartsuk szem előtt a gyártó utasításait és tanácsait! A lakkoknak, illetve a lazúrfestékeknek jelenleg két nagy típusa szerezhető be. Az oldószert tartalmazó és az oldószermentes zománcok, illetve lazúrfestékek. Mivel ez utóbbiak oldószer helyett vizet tartalmaznak, ezért környezetkímélő hatásúak. Az alap gondos, precíz előkészítése döntő fontosságú, az unalmas sok türelmet igénylő feladat a végeredményben többszörösen megtérül! Ne keverjük össze az vizes bázisú festőanyagot az oldószeres típusúval! A festékeket használatuk előtt mindig jól fel kell keverni. Az ecsetnek igazodnia kell a lakk, illetve a lazúrfesték típusához, ennek eldöntéséhez általában találhatunk utalást a festőszerszám csomagolásán.
A festés során mindig ugyanazt a lakkot, illetve lazúrfestéket használjuk. Fessünk lendületesen, de ne túl gyorsan! Az ecsetet lazán, csuklóból vezessük. Először hordjuk fel az adott felületre a festéket, majd pedig kereszti és hosszanti irányban oszlassuk el. Az utolsó igazítás általában a festés alatt lévő szerkezet struktúrájához, illetve fa esetén az erezet irányához igazodik.
Teljesen új állapotban még a legdrágább ecsetből is hullik szőr. Ezért az ecsetet célszerű egy durva dörzspapíron néhányszor végighúznunk, hogy eltávolítsuk a laza sörtéket. Ha a lelakkozott felületen szőrszálat találunk, akkor hajlítsunk meg egy kreppszalagot a ragasztóoldalával kifelé, ennek a módszernek a segítségével a szőrszálat némi kísérletezéssel ki lehet szednünk. A jó ecset az idő múlásával egyre jobb lesz, mert a sörték lekerekednek, a festék beavatja szerszámot. Ezért az ecsetet minden festés után alaposan tisztítsuk meg a festék dobozán feltüntetett hígítóval, vízzel, vagy oldószerrel. Ha már nem használjuk az ecsetet, akkor szárítsuk meg úgy, hogy a sörték ne görbüljenek meg, majd tároljuk például egy szegre akasztva.
A már felbontott festéket tároljuk mindig felfordítva, a tetejével lefelé, így a festéken nem képződik bőrréteg, illetve nem sűrűsödik be. Ha már csak egy kis festékmaradék látható a dobozban, akkor célszerű egy kisebb dobozba átöntenünk!
Nagyobb felületek bevonásához lakkozóhengert érdemes használnunk. Ennek ellenére a már korábban dörzspapírral lecsiszolt széleket, illetve éleket ecsettel elő kell festenünk.
Öntsük a lakkot a festékes vödörbe, mártsuk meg a hengert, majd görgessük végig a hengerező rácson. Ezáltal a henger egyenletesen szívja fel a lakkot, és a felesleg lecsepeg. Ezt követően a festést hosszanti irányban kezdjük el ügyelve arra, hogy a festett sávok átfedjék egymást. Nem szabad a festést a festékkel átitatott hengerrel a felület szélénél kezdenünk, hanem mindig valamennyivel beljebb. Az újabb bemártás előtt hossz- és keresztirányban jól oszlassuk szét a festéket. Ha a festést valamely okból rövidebb időre (pl. másnapig) abba kell hagynunk, akkor védjük meg a szerszámot a kiszáradástól például alufóliába történő becsomagolással.
Lazúrozás:
Termékeink a témához:
• Boróka folyékony fa (Szóba jöhet az oldószeres vonalon is!)
• Boróka fakonzerváló alapozó
• Boróka fabevonó lazúr
Minden esetben tanulmányozzuk át a gyártók által megadott adatokat, hogy céljainknak legmegfelelőbb terméket tudjuk kiválasztani. Használat előtt alaposan keverjük össze a festéket.
Ahhoz, hogy a fa erezete a festés után is jól látható legyen, használjunk lazúrfestéket. A lazúrok tulajdonsága, hogy nem fedik le az alapfelületet, látni hagyják a természetes erezetet és annak struktúráját. A lazúrfestékek színezéséhez használt speciális és egyéb stabilizáló anyagok az időjárás viszontagságainak ellenálló védelmet biztosítanak. Megvédik a fát az UV sugárzástól és az elszíneződéstől. A tökéletes védelemhez azonban szükség van megfelelő megelőző védelemre is, amit a fakonzerváló alapozó nyújt a farontó gombák és rovarok ellen. Ennek a folyamatnak az alkalmazása esetleg vizes vagy nedves beltéri igénybevétel esetén szükséges. Egyebekben a mai igényes építészeti megoldások és életvitel mellett a beltéri gomba- és rovarvédelem szükségtelen, a kártevők megjelenése itt nem jellemző. A vizesbázisú lazúrfestékeket használjuk beltéren is! A termék a szükséges igényeket teljes mértékben kielégíti, ráadásul teljesen szagtalan és igen gyorsan szárad, így könnyű vele dolgoznunk.
Előkészületek:
Távolítsuk el az összes szennyeződést! Alaposan csiszoljuk le a fát dörzspapírral majd tegyük por- és zsírmentessé a felületet. Szükség esetén észter hígítóval gyantamentesítést kell végeznünk. A felület durva sérüléseinek kijavítására használjunk BORÓKA folyékony fát. A lazúrral egyező színekben vásárolhatjuk meg, így használata nem fog meglátszani a javított részeken.
Alapozás:
A felület nagyságától függően válasszunk ecsetet vagy hengert. A gomba, a penész és férgek ellen védő BORÓKA fakonzerváló alapozót használjunk. Az alapozott felületet nem szabad csiszolnunk!
Végső rétegként használjunk BORÓKA Fabevonó lazúrt. Egyenletesen és nem túl vastagon kell felvinnünk a réteget, arra ügyelve, hogy az előírt mennyiség (2 -4 menetben) felhordásra kerüljön. A tartós védelemnek a felhordott mennyiség a kulcsa; lazúrozásnál már az első réteg is csábítóan szép. Ha úgy marad nem biztos, hogy hosszú távon is az lesz.
A fentieknek megfelelően kell festenünk a pergolákat, a zsindelyeket, a falburkolatokat, valamint az erkélykorlátokat és a kerítéseket is.
Mivel a lazúrfestékek nem fedik el az alapfelület színét, így az eredmény a fa és a termék színének összege, amit próbafestéssel célszerű megállapítanunk. Ez természetesen elsősorban a világosabb, átlátszóbb lazúrok sötétebb fafelületre történő felhordásánál okozhat számunkra meglepetést; ezért végezzünk a próbafestés elvégzését.
